Olaszországban december 31-én éjfélkor nemcsak a pezsgőt bontják fel. Sok családban a koccintás után rögtön előkerül egy tál meleg lencse, és mindenki eszik belőle legalább egy kanállal, mielőtt bármi mást csinálna.
Nekünk ez ismerősen hangzik, hiszen a magyar konyhában is az újévi lencse hozza a pénzt. Az olaszoknál viszont az időzítés legalább annyira fontos, mint maga az étel, és ennek a római korig visszanyúló története van.
Ez is érdekelhetSzilvafát ültetett a kertjében, aztán valami keménybe ütközött az ásója: 1700 éves titok került elő a földbőlRómai erszényekből lett a szokás
Az olasz turisztikai hivatal oldala szerint a szokás a rómaiakig nyúlik vissza, akik szilveszterkor egy bőrerszényt ajándékoztak egymásnak, benne lencsével. A jókívánság az volt, hogy a szemek a következő hónapokban érmékké változzanak.
A szokás a rómaiakig nyúlik vissza, akik szilveszterkor lencsével teli bőrerszényt ajándékoztak egymásnak.
A párhuzam könnyen érthető: a lapos, kerek lencse formája tényleg egy apró pénzérmére hasonlít. Minél több szem kerül a tányérra, annál több pénzt ígér a babona a következő évre.
Olvasd el ezt is: Ezért esznek a spanyolok éjfélkor 12 szem szőlőt szilveszterkor
Miért pont éjfél után?
Egy milánói, külföldieknek szóló tájékoztató oldal szerint az olasz hagyomány az, hogy a lencsét közvetlenül éjfél után eszik meg. A logika egyszerű: az új év első falata határozza meg, mi kíséri az embert a következő tizenkét hónapban.
Az olasz hagyomány szerint az új év első falata, a lencse hozza el a bőséget a következő tizenkét hónapra.
Más vidékeken a lencse már a szilveszteri vacsorán az asztalra kerül, és van, ahol újév napjának első ebédjén eszik. A lényeg mindenhol ugyanaz: az év fordulóján kerüljön belőle a tányérra. A szokás rokona a csehek karácsonyi praktikájának is, akik pontypikkelyt tesznek a pénztárcába, hogy egész évben ne fogyjon ki belőle a pénz.
A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!
A lencse ritkán érkezik egyedül
Az olasz szilveszteri asztal klasszikusa a cotechino con lenticchie, vagyis főtt, fűszeres sertéskolbász lencsével. Az olasz turisztikai oldal szerint a zsíros sertéshús a bőség és a termékenység jelképe, ezért illik a lencse mellé.
- Észak-Olaszországban sok helyen a zampone, a töltött sertésköröm kerül a lencse mellé.
- Egyes családoknál gránátalma is van az asztalon, a sok mag miatt.
- A szőlőt is szívesen eszik, ahogy a spanyoloknál, csak kevésbé szigorú szabályok szerint.
Olvasd el ezt is: Tudod, miért hordanak egyesek babérlevelet a pénztárcájukban? Nagyon jó okuk van rá
A leghíresebb olasz lencse
Az olasz szilveszteri asztalon sokszor egy különleges, oltalom alatt álló lencse kerül a tányérra. Umbria turisztikai oldala szerint a castelluccioi lencse a Monti Sibillini Nemzeti Park karsztfennsíkján, nagyjából 20 négyzetkilométeren, mintegy 1500 méteres magasságban terem, és apró szemeiről, jellegzetes ízéről ismert.
A fennsík virágzása, amikor május végétől júliusig a lencse virágai is színessé teszik a tájat, a régió egyik nevezetessége. A lencse oltalom alatt álló földrajzi árujelzős termék, a termékleírása szerint hektáronként legfeljebb 800 kilót szabad belőle betakarítani, ezer szem pedig nagyjából 23 grammot nyom. A hüvelyeket a termékleírás szerint a földeken hagyják kiszáradni, és csak utána csépelik ki. A Gambero Rosso gasztromagazin szerint a fennsík három részből, a Pian Grandéból, a Pian Piccolóból és a Pian Perdutóból áll.
A turisztikai oldal leveses receptje szerint vékony, puha héja miatt áztatás nélkül, azonnal főzhető. Ez éjfélkor különösen jól jön, amikor senki nem akar órákig a konyhában állni.
Az umbriai leveshez négy személyre 300 gramm lencse, egy-egy hagyma, sárgarépa, zellerszár és burgonya, egy gerezd fokhagyma, zsálya, fél pohár paradicsompüré és olívaolaj kell. A zöldségeket apróra vágva, a fokhagymával és a zsályával olívaolajon megpirítják, a recept ehhez cserépedényt javasol. Ezután hozzáadják a megmosott lencsét, és felöntik hideg vízzel.
Forrás után lejjebb veszik a lángot, belekeverik a paradicsompürét, sózzák, borsozzák, és fedő alatt, gyakran megkeverve nagyjából 40 percig főzik. Tálaláskor a fokhagymát kiveszik, a levest egy kevés nyers olívaolajjal és egy szelet pirított kenyérrel kínálják. Éjfélre előre is megfőzhető, akkor csak fel kell melegíteni.
Itthon a boltokban kapható barna lencsét általában előre be kell áztatni: egy hazai forgalmazó csomagolása például két óra áztatást javasol főzés előtt. A lencse száraz állapotban 100 grammonként nagyjából 26 gramm fehérjét tartalmaz, így a böjtös, hús nélküli napokon is jó fehérjeforrás.
Kapcsolódó cikkeink
Ahogy nálunk eszik
A magyar újévi lencse ugyanerre a gondolatra épül, csak nálunk inkább január 1-jén, ebédre kerül az asztalra, levesként vagy főzelékként, gyakran virslivel vagy füstölt hússal. Az olasz szokás egyetlen különbsége az időzítés: ott sokan nem várnak vele reggelig.
A magyar hagyományban a lencse mellé a disznóhús illik, mert a malac előre túrja a szerencsét. A szárnyast viszont a népi hiedelem szerint újévkor nem illik enni, mert elkaparja a szerencsét. Az olasz cotechino és a magyar újévi virsli így ugyanannak a gondolatnak két változata.
Ha idén kipróbálnád az olasz változatot, egy kis adag előre megfőzött, sűrű lencse elég, amit éjfélkor csak meg kell melegíteni. A sűrítéshez nem kell rántás, több egyszerű módszer is van, amitől a lencse krémes lesz és jól megáll a kanálon.
Források: Italia.it, Easy Milano, The Daily Meal, We Love Budapest, Umbria Tourism, Regione Marche, gamberorosso.it
Hogy tetszett a cikk?
















