Valamikor az 1930-as években, egy éjszaka akkorát szólt valami az Edmore melletti farmon, Michigan államban, hogy a gazda és a fia kiment megnézni. Másnap reggel egy kis kráterre bukkantak. Kiásták belőle a követ, és az még meleg volt. A kő a csűrhöz került, és ott évtizedekig egyetlen feladata volt: ne hagyja becsapódni az ajtót. Ma Edmore-meteorit a neve, 10,2 kilogrammot nyom, és nagyjából 88 százalékban vasból, 12 százalékban nikkelből áll. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, kellett egy gazdacsere, harminc év és egy kíváncsi új tulajdonos.
A farmmal együtt kapta meg
David Mazurek 1988-ban vette meg a farmot. Amikor az előző gazda körbevezette, a csűrnél megmutatta a nehéz, sötét követ is, és elmesélte, hogy a harmincas években hullott le az égből. Hozzátette: a ház tartozéka, vigye nyugodtan.
Mazurek vitte is. Nála is ajtótámasz lett belőle, a gyerekei pedig néha bevitték az iskolába, hogy megmutassák az osztálynak. Nálunk a régiek a csűrajtó fölé inkább patkót szögeltek szerencsének, Michiganben a vas a küszöbnél szolgált. Harminc évig senki nem foglalkozott vele komolyabban.
Tizennyolc év után az első igen
2018 elején Mazurek végül elvitte a követ Mona Sirbescuhoz, a Central Michigan University geológusprofesszorához. Hozzá rendszeresen visznek be köveket azzal a kérdéssel, hogy meteorit-e. A válasz szinte mindig nem. Sirbescu a Big Think által idézett nyilatkozata szerint 18 éven át kategorikusan nem volt a válasz, a behozott darabok mind “meteorwrongok”, vagyis tévesen meteoritnak hitt földi kövek voltak.
Ez a darab más volt. „Azonnal láttam, hogy ez valami különleges” mondta a professzor, aki röntgenfluoreszcens műszerrel elemezte az összetételét. A mintát elküldték a washingtoni Smithsonian Intézetbe is, ahol megerősítették, hogy valódi vasmeteoritról van szó. A Space.com szerint ez a hatodik legnagyobb meteorit, amelyet valaha Michiganben találtak. Sirbescu később azt mondta róla, hogy ez a legértékesebb példány, amit valaha a kezében tartott, pénzben és tudományosan is.
Mennyit ér egy ajtótámasz az űrből?
Az első becslések szerint akár 100 ezer dollárt, vagyis nagyjából 33 millió forintot is érhetett. A Kaliforniai Egyetem (UCLA) egyik kutatója, John Wasson további vizsgálatokat végzett, hogy kiderüljön, van-e benne olyan ritka elem, ami még növeli az értékét. A Smithsonian és egy maine-i ásványmúzeum is jelezte, hogy megvenné.
Végül a Michigan State University Abrams Planetáriuma lett a gazdája. A ScienceAlert beszámolója szerint Mazurek 75 ezer dollárért, nagyjából 25 millió forintért adta el, és ahogy megígérte, a vételár 10 százalékát a Central Michigan University föld- és légkörtudományi tanszékének adta, diákok támogatására. A planetárium ma a gyűjteménye részeként mutatja be a követ.
Mitől olyan különleges egy vasmeteorit?
A vasmeteoritok egykori kis bolygókezdemények fémes magjából származnak, amelyek a Naprendszer korai időszakában szétestek. Egy ilyen darab tehát egy darab bolygóbelső, amit kézbe lehet venni. Ha egy vasmeteoritot elvágnak, csiszolnak és savval megmaratnak, a felületén különös, egymást keresztező csíkos rajzolat jelenik meg. Ez a Widmanstätten-mintázat, amely a vas-nikkel ötvözet két fajtájának összenövéséből áll, és csak rendkívül lassú, évmilliókon át tartó lehűlés során alakulhat ki.
A mi bolygónk magja is vasból és nikkelből áll, csak oda senki nem jut le. A legmélyebb lyuk, amit ember valaha fúrt, a Kola-félszigeten is alig valamivel 12 kilométer fölött állt meg, miközben a mag több ezer kilométer mélyen kezdődik. A meteoritok ezért a kutatók számára pótolhatatlanok.
Magyar meteoritok: Kabától Knyahinyáig
A Kárpát-medencében is hullottak híres darabok. 1857. április 15-én este Kaba határában csapódott be egy kő, amely ma a Debreceni Református Kollégium múzeumában látható. A kabai meteorit szenes kondrit, és az elsők között volt, amelyben szerves anyagot mutattak ki. A darabjait a neves német kémikus, Friedrich Wöhler két éven át vizsgálta.
1866. június 9-én az akkori Ung vármegyében, Knyahinya falu mellett valóságos kőeső zúdult le. Szabó József geológus becslése szerint a teljes tömeg 500 kilogramm körül lehetett, nagyjából 1700 darabra esett szét, ebből mintegy 1200-at összeszedtek. A legnagyobb, 293 kilós darabot Bécsben őrzik, a 41 kilós második legnagyobbat a Magyar Természettudományi Múzeum. A falut 1904-ben az esemény emlékére Csillagfalvára nevezték át.
1882. február 3-án délután Erdélyben, a Kolozsvár közeli Mócs környékén hullott le egy kőmeteorit-zápor, összesen nagyjából 300 kilogrammnyi anyaggal, a legnagyobb darab 56 kilós volt. A magyar gyűjteményt viszont súlyos csapás érte: a Természettudományi Múzeum 1956-os tűzvészében a múzeum évkönyve szerint 1295 meteoritpéldányból csak 610 menekült meg.
Neked is van egy gyanúsan nehéz köved?
A texasi TCU Monnig Meteoritgyűjteménye összegyűjtötte, milyen otthoni próbákkal szűrheted ki a legtöbb tévedést. Egyetlen próba semmit nem bizonyít, a gyanús kőnek többön is át kell mennie:
- Mágnes: a fémes meteoritok erősen vonzzák a mágnest, és a kőmeteoritok nagy része is valamennyire. Ha a mágnes egyáltalán nem reagál, szinte biztosan földi kőről van szó.
- Súly: a meteorit a méretéhez képest feltűnően nehéz, de ez önmagában kevés, sok földi kő is az.
- Kéreg: a valódi meteoritot vékony, sötét olvadási kéreg borítja, ami eltér a belsejétől.
- Ujjlenyomat-mélyedések: sok meteorit felszínén sekély, hüvelykujjnyomra emlékeztető horpadások vannak.
- Karcpróba: egy mázatlan csempe hátoldalán a meteorit nem hagy nyomot, vagy legfeljebb halványszürkét. A vörösesbarna csík hematitra, a sötétszürke magnetitre utal, ez a két ásvány a leggyakoribb tévedés.
Ha a köved több próbán is átment, ne csiszold és ne savazd meg otthon, mert a kéreg sokat elárul a szakembernek. Vidd el egy egyetemi ásványtani tanszékre, vagy keress meg egy természettudományi gyűjteményt. Az Edmore-meteorit története szerint harminc év várakozás után is megérheti megkérdezni.
Forrás: space.com
