3. Kæst skata, Izland: az erjesztett rája, amit kint kell főzni
Izlandon december 23-a, Szent Thorlák napja, a Þorláksmessa a kæst skata napja. Ez erjesztett rája, és az illata olyan erős, hogy sok család a kertben, a garázsban vagy a teraszon főzi, nehogy a lakás hetekig a szagát árassza. Aki ilyenkor étterembe megy rájázni, régi ruhát vesz fel, mert a szag a textilbe is beleivódik.
A rájának különleges a húsa: a porcos halak a vérükben és a szöveteikben sok karbamidot tárolnak. Amikor a halat hetekig erjesztik, ebből ammónia keletkezik. Ettől lesz a kész étel szaga szúrós, a csípős illat sokaknak könnyet csal a szemébe. Az ammónia egyúttal tartósítja is a halat, ezért régen ez a módszer segített átvészelni a telet a halászfalvakban.
A rájadarabokat főtt krumplival és olvasztott birkafaggyúval, vagy hamsatólggal, vagyis kiolvasztott, tepertős faggyúval eszik. A szokásnak az is értelme volt, hogy a karácsony előtti utolsó böjti napon egyszerű, olcsó halat egyenek, mielőtt másnap kezdődik a bőséges ünnepi lakoma.
Az izlandiak közül sokan éppen azért ragaszkodnak hozzá, mert a csípős szag számukra jelzi, hogy itt a karácsony. A fiatalabb generáció egy része inkább kihagyja, de december 23-án a reykjavíki éttermek közül több is kifejezetten skatamenüt kínál. A turisták egy része bátorságpróbaként kóstolja meg, a többség pedig az első falat után sietve iszik rá valamit.
A kæst skata nemcsak Izlandon különlegesség: Dél-Koreában is van hasonló, erjesztett rájából készült étel, a hongeo, amelynek szaga ugyanúgy az ammóniától csípős. Két egymástól nagyon távoli ország jutott tehát ugyanarra a megoldásra, amikor a nehezen tartósítható, porcos halat akarta eltenni. Az izlandi változatot mégis kizárólag karácsony előtt eszik, máskor szinte senki nem főzi.














