4. Kutya, Ukrajna: a búzás étel, amit a plafonra dobnak
Az ukrán szenteste, a Szvjatij Vecsir asztalán hagyományosan tizenkét hústalan fogás szerepel, az apostolok számára emlékezve. Az első és legfontosabb közülük a kutya, egy sűrű, édes kása főtt búzaszemekből, mákból, mézből, dióból és mazsolából. Nem kenyér és nem főzelék, hanem egy különös, ragacsos, ünnepi étel, amelyből mindenkinek kell legalább egy kanállal ennie.
A régi falusi szokás szerint a családfő egy kanál kutyát feldobott a mennyezetre. Minél több búzaszem ragadt oda, annál jobb termést, annál több mézet és nagyobb szerencsét ígért a következő év. Ma már ezt inkább csak tréfából csinálják, de sok családban az idősebbek még emlékeznek rá, és a gyerekek nagy élvezettel nézik, mennyi marad fent.
A kutyát nem szabad teljesen elfogyasztani. A maradékot éjszakára az asztalon hagyják, a hagyomány szerint ugyanis szenteste az elhunyt családtagok lelke is hazalátogat, és nekik is jut belőle.
A kutya rokonai a környező országokban is megtalálhatók. Lengyelországban kutia, Litvániában és Belaruszban is hasonló búzás vagy mákos étel kerül az asztalra. A litvánok szentesti mákos édességéről, amely a magyar mákos gubára emlékeztet, a litván szentesti édességről szóló cikkünkben olvashatsz. A magyar ízlésnek a mákos-mézes íz ismerős, a főtt búza állaga viszont szokatlan, hiszen nálunk búzát inkább csak a lisztben látunk.
A szenteste tizenkét fogásához a kutya mellett borscs, vagyis céklaleves, töltött gombóc, a varenyky, hering, gombás ételek és szárított gyümölcsből főzött kompót, az uzvar tartozik. Az asztal alá szalmát tesznek, a sarokba egy búzakévét, a didukh-ot állítják, amely az ősök szellemét és a termést jelképezi. A vacsora az első csillag feltűnésekor kezdődik.














