5. Ponty a fürdőkádban, Lengyelország: a hal, ami napokig a család vendége
A ponty nekünk sem idegen, a lengyel karácsonyi pontynak azonban van egy különös előtörténete. Sok lengyel család régen, és egyes helyeken ma is, élve vásárolja meg a halat napokkal szenteste előtt, és otthon a fürdőkádban tartja. A gyerekek ilyenkor etetik, nevet adnak neki, és a család néhány napig a zuhany alatt tisztálkodik, mert a kádban a ponty úszkál.
A szokás a szocialista hiánygazdaság idejéből ered, amikor a friss hal ritka volt, és aki hozzájutott, az élve vitte haza, hogy frissen maradjon az ünnepig. A ponty így a karácsony jelképévé vált. Napjainkban állatvédelmi okokból egyre többen bírálják, és sok áruház már csak feldolgozott halat árul, de a hagyomány nem tűnt el teljesen.
A lengyel szenteste, a Wigilia vacsorája is tizenkét hústalan fogásból áll. A ponty mellett hering, céklaleves apró gombás táskákkal, a barszcz z uszkami, valamint káposztás és gombás pirogok is előkerülnek. Vacsora előtt a család tagjai megtörik az ostyát, az opłateket, és jókívánságokat mondanak egymásnak. Az asztalnál egy terítékkel többet tesznek ki, a váratlan vendégnek.
A lengyelek a pontyot másképp is sütik, mint mi: tojás és zsemlemorzsa nélkül, ropogósra. A pikkelyt sokan a pénztárcájukba teszik, hogy egész évben legyen pénzük, ez a szokás a csehek körében is ismert.
Csehországban és Szlovákiában szintén sok család tartott régen élő pontyot a kádban szenteste előtt, és egyes vidékeken a gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy a halat ünnep után engedjék szabadon a folyóba. Ez a változat ma is előfordul, a vásárolt pontyot ilyenkor nem eszik meg, hanem visszaviszik a vízbe, és a család a halászlé helyett mást főz.














