6. Christmas pudding, Anglia: a faggyús desszert, amit lángra lobbantanak
Az angol karácsonyi puding első ránézésre egy sötétbarna, kerek kalácsnak tűnik, a hozzávalói azonban meglepik a magyar háziasszonyt. Szárított gyümölcsök, mazsola, kandírozott héj, fűszerek, barna cukor, zsemlemorzsa, tojás és sör vagy brandy mellett marhafaggyú kerül bele. A masszát pudingformába vagy vászonba kötve órákig gőzölik, aztán hetekig, akár hónapokig érlelik egy hűvös kamrában.
A pudingot hagyományosan advent előtti utolsó vasárnapon készítik. Ennek a napnak a neve Stir-up Sunday, vagyis kavaró vasárnap, az elnevezés egy anglikán imádság kezdőszavaiból ered. A családban mindenki megkeveri a tésztát kelet-nyugati irányban, a háromkirályok útjára emlékezve, és közben kíván valamit.
A régi szokás szerint egy ezüstpénzt, egy hatpennyst is belesütöttek, és aki megtalálta a saját szeletében, annak gazdagságot jósoltak. A karácsonyi ebéd végén a pudingot leöntik brandyvel, meggyújtják, és lángoló, kékes fénnyel hozzák be a lekapcsolt villanyú ebédlőbe. A tetejére magyalágat szúrnak díszként.
A kész puding sűrű, nehéz, nagyon édes és nagyon fűszeres. Tejszínnel, vaníliasodóval vagy brandyvajjal tálalják. Az angolok egy része rajong érte, a fiatalabbak közül viszont sokan már inkább csokoládés desszertet választanak helyette. Egy magyar számára a faggyú a legnagyobb meglepetés benne, hiszen nálunk a faggyút inkább madáreleségként vagy szappanfőzéshez ismerjük.
A pudingnak saját hagyományos kísérője is van: a brandyvaj, amely puha vajból, porcukorból és brandyből kevert édes krém. Régen a pudingot karácsony után is megőrizték, és hónapokkal később, például húsvétkor ették meg az utolsó darabját. A gondosan becsomagolt, alkohollal locsolt puding ugyanis szinte korlátlan ideig eláll a hűvös kamrában.














