2. Kerti padló birkacsontból, Anglia
Angliában a 18. és 19. században több kerti lak és nyári ház padlóját birkák lábcsontjaiból rakták ki. A csontokat függőlegesen verték a földbe, a bütykös végükkel felfelé, így a padló olyan lett, mint egy apró, fehér macskakő.
A lincolnshire-i műemlék-nyilvántartás szerint Sutton Bridge mellett egy nyolcszögletű kerti lak padlója készült így. Néhány csontot fordítva raktak le, és ezekből a lapos végekből kirakták az „R A AD 1823″ feliratot, vagyis az építés évét.
Egy helyi hentes megvizsgálta a padlót, és szerinte csak a birkák mellső lábának csontjait használták. Ha ez igaz, a padlóhoz nagyjából 5000 birka csontja kellett. A faház azóta összedőlt, de a csontpadló a nyilvántartás szerint ma is megvan. A Southamptoni Egyetem régésze egy másik csontpadlót a sussexi Uppark kastély kültéri vadkamrájában talált, a régészek pedig Londonban, Shakespeare egykori színháza, a Curtain helyén is bukkantak hasonlóra.
Csontot nemcsak padlóba építettek. A londoni Rainham Hall kertjében, a National Trust ásatásán a régészek egy állati csontokból kirakott virágágyás-szegélyt találtak, a csontok birkáktól és szarvasmarháktól származhattak. Az ásatást vezető régész szerint ilyet korábban még nem látott.
Az angol National Trust egyik kastélyának, a devoni Killertonnak a kertjében egy kis faház padlója szarvasok bokacsontjaiból készült. Az angolok más téren is megtartották a régi szokásokat, erről a nádtetős angol házakról szóló cikkünkben írtunk.
