3. Kocsibeálló kagylóhéjból, amerikai tengerpart
Az amerikai keleti partvidéken sok kocsibeálló és kerti út nem kavicsos, hanem zúzott osztriga-, kagyló- vagy fésűkagylóhéjjal van felszórva. A Gardenista kertészeti magazin szerint a szokás még a gyarmati időkből ered, amikor a tengeri ételek maradékát így hasznosították. Az északkeleti New Englandben ma is sok vakítóan fehér, kagylóhéjas kocsibeállót látni.
A zúzott héj éles szélei a magazin szerint a gyomokat is távol tartják, a cipőnek és az autógumnak viszont nem ártanak. A héj lassan lebomlik, és közben a talajnak is jót tesz. A magazin tonnánként 385 dolláros árat talált, a szállítás miatt azonban a tengertől távol ennél jóval drágább.
Az USA déli partvidékén a kagylóból betont is készítettek. A tabby nevű anyaghoz égetett osztrigahéjból mészt égettek, majd vízzel, homokkal és tört héjjal keverték össze, és padlót, falat, járdát is öntöttek belőle. A neve a spanyol „tabique de hostión”, azaz osztrigafal kifejezésből ered, mert az amerikai partokon először a spanyol telepesek használták Floridában. Az amerikai előkertek más szempontból is különböznek a mieinktől, erről az amerikai előkertekről szóló cikkünkben írtunk.
