Napnyugta után a seprű a sarokban maradt. Aki falun nőtt fel, talán még hallotta a nagyanyjától, ahogy rászól az unokára: most már ne söpörj ki, mert kimegy vele a szerencse. A morzsa, a sár és a kiskert földje, amit a csizma behordott, szépen megvárta a reggelt.
Babonának tűnik, és az is. Csakhogy nem egy elszigetelt furcsaságról van szó: a régi falusi hitvilágban az este és az éjszaka külön szabályok szerint működött, és a söprés tilalma ennek a rendszernek csak az egyik, máig ismert darabja.
Mit ír erről a Magyar Néprajzi Lexikon?
A Magyar Néprajzi Lexikon „tilalom” szócikke a hiedelmeken alapuló tiltások között külön említi azokat, amelyek a naplementéhez kötődnek. Példaként éppen ezt hozza: naplemente után nem volt szabad kifelé seperni, mert a hagyomány szerint így kifelé menne a szerencse a házból. Ugyanebben a felsorolásban szerepel egy másik esti tiltás is: napnyugta után nem adták ki a tejet a házból, mert a hiedelem szerint megrontják a tehenet.
A lexikon a tilalmat egyszerűen határozza meg: olyan hiedelmi előírás, amely szerint valamit nem szabad megtenni, mert annak káros következménye lenne. A söprésnél ez a következmény a ház szerencséjének elvesztése volt. Vagyis nem a tisztaságról szólt a dolog. A szemét maradhatott a sarokban, csak sötétedés után ne lépje át kifelé a küszöböt.
Estére nem csak a szemét maradt bent
A lexikon „nap” szócikke tovább bontja a képet. Eszerint általánosan elterjedt hit és gyakorlat volt, hogy bizonyos dolgokat naplemente után nem vittek ki a házból. Ezek a következők voltak:
- a csecsemő ruhadarabjai,
- a tej,
- a fürdővíz,
- és a szemét.
Itt már a rontás az indoklás. A néphit szerint ezeken a tárgyakon keresztül ártani lehetett annak, akihez tartoztak. Az éjszaka a lexikon „éjszaka” szócikke szerint elsősorban a rontásnak, a boszorkányoknak és más rontó lényeknek az ideje volt, ezért szokás volt éjszakára rontáselhárító óvóintézkedéseket tenni. A ki nem söpört szemét és a házban tartott fürdővíz ebbe a sorba illik: ami este a küszöbön túlra kerül, azzal a hiedelem szerint már nem a ház népe rendelkezik.
A lexikon azt is megjegyzi, hogy az ilyen, nappal kapcsolatos előírásokat sokan már csak formálisan tartották meg, a mögöttük álló hiedelem tudatos ismerete nélkül. Ezért van az, hogy a mondás sokszor tovább élt, mint a magyarázata. A nagymama tudta, hogy este nem söprünk ki, de azt már ritkán mondta meg, miért.
A ház, amit óvni kellett
A ház szerencséjét a régi falvakban sokféleképpen próbálták bent tartani. Ugyanebbe a gondolatkörbe tartozik a kenyér is: a lexikon „kenyér” szócikke szerint a megszegett kenyeret befelé kellett fordítani, hogy a gazdagság befelé siessen. Ugyanebből a tiszteletből fakadt az is, hogy a leesett kenyeret megcsókolták. A logika ugyanaz, mint a seprűnél, a jó dolgok iránya mindig a ház belseje felé mutasson. Sok helyen a küszöb fölött is ott volt valami, ami a szerencsét őrizte, gondolj csak a patkóra az ajtó fölött.
A tiltás egyébként nem az egész napra szólt. Nappal nyugodtan lehetett söpörni, ki is lehetett vinni a szemetet. A határ a naplemente volt, így aki tartotta a szokást, a söprést a napnyugta előtti órákra időzítette.
Egy kis seprűtörténet
A seprű maga is változott az évszázadok alatt. A néprajzi lexikon „söprűkötés” szócikke szerint régen nyírfából, kökényvesszőből, nádból és söprűfűből kötötték. A söprűcirok a 19. század folyamán terjedt el, és fokozatosan háttérbe szorította a többi anyagot, bár Erdélyben és a Mátra-vidéken a lexikon idején is használták még a nyírfaseprűt.
A seprűkötés legfejlettebb központjai a cirok fő termőterületén, a Dél-Tiszántúlon alakultak ki. Orosházán 1893-ban már két manufaktúra működött. A 20. századi falusi konyhákban így többnyire már cirokseprű állt a sarokban.
Kapcsolódó cikkeink
Hogyan csinálják, akik ma is tartják?
Sokan a babonát nem hiszik, a szokást mégis megtartják, mert jól esik ragaszkodni ahhoz, amit otthon láttak. Ez a gyakorlatban nem bonyolult. Este is lehet söpörni, csak befelé, egy kupacba a szoba közepére vagy a sarokba. A lapátra szedett szemetet a konyhai kukába öntöd, és a teli zsákot reggel viszed ki.
Egy gyakorlati apróság a végére: a cirokseprűt ne a sörtéjére állítsd, hanem akaszd fel, vagy támaszd a falnak nyelével lefelé. Így a sörte nem görbül el, és évekig kitart. A régi házakban a házimunkának amúgy is megvolt a maga rendje, a söprés napszakától a nagymosásig, és ezt a rendet sokan ma is tartják, az ágyneműcserétől kezdve a hétvégi nagytakarításig.
via mek.oszk.hu
