Ugrás a tartalomra
Érdekességek

9 ország, ahol nem a Jézuska hozza az ajándékot: van, ahol egy boszorkány, máshol egy fatörzs

9 ország, ahol nem a Jézuska hozza az ajándékot: van, ahol egy boszorkány, máshol egy fatörzs

Fotó: Anastasia Kisil / Pexels

Olaszországban egy seprűn repülő öregasszony, Katalóniában egy pokrócba bugyolált fatörzs, Izlandon pedig tizenhárom csintalan manó hozza az ajándékot a gyerekeknek. Van olyan hely is, ahol a családok bottal püfölik az ajándékhozót, amíg az ki nem adja magából a meglepetést, és az is kiderül, miért éppen ez a jutalma.

Állítsd be a Kertészkedj.hu-t megbízható forrásnak!Beállítom
Hirdetés

A magyar gyerekek szenteste a Jézuskát várják, december 6-án pedig a Mikulás csizmájába kerül egy kis csokoládé. Európában és a tágabb környékén azonban sokkal tarkább a kép. Akad ország, ahol nem is december 24-én jön az ajándék, hanem újévkor vagy január 6-án, és olyan is, ahol egy állatnak vagy egy erdei manónak köszönik meg. Kilenc ország szokását jártuk végig, és a legtöbb mögött több száz éves legenda húzódik meg.

Ez is érdekelhetBeteg aligátorhoz riasztották a texasi állatvédőket, de egy felfújható strandjáték várta őket

1. Olaszország: a Befana, az öregasszony a seprűnyélen

Az olasz gyerekek számára az ünnepi időszak egyik legizgalmasabb éjszakája a vízkereszt előtti, január 5-ről 6-ra virradó éjjel. Ekkor érkezik a Befana, egy kormos arcú, rongyos kendős öregasszony, aki seprűn repül a háztetők fölött, és a kéményen át ereszkedik le. A nevét a vízkereszt olasz megfelelőjéből, az Epifaniából eredeztetik. A kandallóra akasztott harisnyákat tölti meg: a jó gyerekek édességet, gyümölcsöt, apró játékot kapnak, a rosszak szenet. Ma már a szén is cukorból készül, fekete színű kemény cukorka formájában árulják a boltokban.

Hirdetés

A legenda szerint a háromkirályok Betlehem felé tartva betértek az öregasszony házához, és megkérték, mutassa meg az utat, sőt hívták is, tartson velük. A Befana azonban takarítással volt elfoglalva, és otthon maradt. Később megbánta, ajándékokkal teli zsákot vett a hátára, és elindult utánuk, de soha nem találta meg a kisdedet. Azóta minden házba betér, ahol gyerek alszik, hátha éppen ott van. A seprűnek is megvan a szerepe: a hagyomány szerint távozáskor kisöpri a házat, és vele együtt az óév bajait is.

A családok egy pohár bort és valami harapnivalót, gyakran mandarint vagy egy darab kenyeret hagynak neki az asztalon. Rómában a Piazza Navonán decemberben vásárt tartanak a tiszteletére, ahol Befana-bábok, harisnyák és cukorszén sorakoznak a standokon. Olaszországban ma már a Babbo Natale, vagyis a Télapó-szerű figura is hoz ajándékot december 25-én, a Befana viszont megmaradt az ünnepek lezárásának. Egy olasz mondás szerint a vízkereszt minden ünnepet elvisz magával.

Hirdetés

Karácsony körüli furcsaságokból korábban is összegyűjtöttünk néhányat, a 8 fura karácsonyi szokás Európa különböző országaiból című cikkünkben más meglepő hagyományokról is olvashatsz. A következő oldalon jön a fatörzs, amelyet a gyerekek hetekig etetnek, aztán megvernek.

2. Spanyolország, Katalónia: a Tió de Nadal, a fatörzs, amit megvernek

Katalóniában december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén kerül be a házba a Tió de Nadal. Ez egy egyszerű fatörzs, amelynek az egyik végére arcot festenek, a fejére piros katalán sapkát, barretinát húznak, a hátára pedig pokrócot terítenek, hogy ne fázzon. Két rövid lábat is kap, így úgy fest, mint egy kis fából készült állat. A következő hetekben a gyerekek feladata, hogy minden este megetessék: kenyérhéjat, gyümölcsöt, diót tesznek elé, és reggelre az étel rejtélyes módon eltűnik.

A nagy pillanat szenteste vagy karácsony napján jön el. A Tiót ilyenkor a kandalló mellé teszik, a gyerekeket kiküldik a szobából, hogy imádkozzanak vagy várakozzanak, aztán visszatérve botokkal ütögetni kezdik a fatörzset. Közben egy régi népdalt énekelnek, amely egészen nyíltan arra kéri a Tiót, hogy ürítsen ki magából mindent, amit kapott. Ezért is hívják sokan Caga Tiónak. Amikor felemelik a pokrócot, alatta édesség, turrón, vagyis mandulás nugát és apró ajándékok lapulnak.

A játék addig tart, amíg a Tió már nem ad semmi jót. Ilyenkor egy sós hering, egy fej fokhagyma vagy egy hagyma kerül elő a pokróc alól, és ez jelzi, hogy vége az idei ajándékosztásnak. A néprajzosok a szokás gyökerét a téli tűzrakás régi hiedelmeiben keresik: a farönk, amely a tűzhelyen meleget ad, a bőség és a megújulás jelképe volt.

Hirdetés

Spanyolország többi részén a fő ajándékot nem karácsonykor, hanem január 6-án hozzák a háromkirályok, a Reyes Magos. Előző este a városokban felvonulást tartanak, a cabalgatát, ahol a királyok cukorkát szórnak a tömegbe. A gyerekek este kiteszik a cipőjüket, és vizet, szénát készítenek oda a tevéknek. A karácsonyfára akasztott díszeknek is megvannak a maguk furcsaságai, erről a 12 furcsa karácsonyfadísz című összeállításunkban írtunk.

3. Izland: tizenhárom manó és egy macska, amitől minden gyerek fél

Izlandon nem egy ajándékhozó van, hanem rögtön tizenhárom. A Jólasveinar, magyarul nagyjából karácsonyi legények, két hegyi troll, Grýla és Leppalúði fiai. December 12-től kezdve minden éjjel egy érkezik le a hegyekből a városokba, így az utolsó éppen szenteste ér oda. A gyerekek esténként kiteszik a cipőjüket az ablakpárkányra, és reggel megnézik, mit hagyott benne az éjszakai látogató. A jók apró ajándékot, édességet, mandarint találnak, a rosszak egy krumplit.

Hirdetés

Mindegyik legénynek megvan a maga rossz szokása, és a nevük is erről árulkodik. Az egyik a juhokat zaklatja, a másik a lábasokat nyalja ki, van, amelyik az ablakon leselkedik, az utolsó pedig a gyertyákat lopja el, abban az időben ugyanis a gyertya nagy kincs volt a sötét izlandi télben. Karácsony után ugyanilyen sorrendben távoznak, az utolsó január 6-án indul haza. A izlandi karácsonyi néphagyományról szóló összefoglaló szerint a régi történetekben még nem ajándékozók voltak, hanem a rossz gyerekeket elrabló, ijesztő alakok.

A tizenhármas szám csak 1932-ben rögzült, amikor egy izlandi költő verset írt a legényekről. A régi gyűjtésekben vidékenként eltérő számú és nevű manó szerepelt.

Az anyjuk, Grýla még ijesztőbb: a mesék szerint a rossz gyerekeket megfőzi és megeszi. Mellette ott a karácsonyi macska, a Jólakötturinn is, egy hatalmas fekete állat, amely azokat falja fel, akik karácsonyra nem kaptak új ruhát. A hiedelem gyakorlati célt szolgált: arra ösztönözte a családokat, hogy az ősz végéig időben feldolgozzák a gyapjút, mert aki dolgozott, annak jutott egy új ruhadarab.

Hirdetés

Az izlandi ünnepi asztal is tartogat meglepetéseket, például a papírvékony, mintásra vágott kenyeret. Erről az izlandi karácsonyi asztal különös fogásáról szóló cikkünkben olvashatsz bővebben.

4. Finnország: a Joulupukki, akinek a neve karácsonyi kecskét jelent

A finn ajándékhozó ma már nagyon hasonlít a nemzetközi Télapóra: fehér szakálla, piros ruhája és zsákja van. A neve azonban egészen mást árul el. A Joulupukki szó szerint karácsonyi kecskét jelent, és ez nem tréfa. A régi finn falvakban a téli ünnepek idején fiatal férfiak kecskebőrbe, szőrmébe öltöztek, szarvas maszkot vettek fel, és házról házra jártak. Nem ajándékot hoztak, hanem ennivalót és italt követeltek, a házigazdák pedig jobbnak látták kiszolgálni őket.

Ez a szokás a januári ünnepekhez, például a Nuutti-naphoz kötődött, a kecskealak neve nuuttipukki volt. A 19. század végére a kecske szerepe megfordult: már nem kért, hanem adott, és fokozatosan átvette a máshol ismert Szent Miklós és Télapó jegyeit. A szarvak és a bunda eltűntek, a név viszont megmaradt. A szalmából font kecske ma is népszerű karácsonyi dísz a skandináv országokban.

A finn Joulupukki egy dologban ma is eltér a többiektől: nem titokban, éjszaka érkezik, hanem szenteste személyesen kopogtat be az ajtón. Az első kérdése az, hogy vannak-e a házban jó gyerekek. Ilyenkor sokszor egy szomszéd vagy egy rokon bújik a jelmezbe, és ő adja át a csomagokat a családnak.

Hirdetés

A legenda szerint a Joulupukki Lappföldön, a Korvatunturi nevű hegyen lakik, amelynek alakja egy fülre emlékeztet, így onnan hallja meg, mit kívánnak a gyerekek a világ minden táján. A turisták számára a lappföldi Rovaniemi melletti Télapófalu lett a fő látványosság, ahol egész évben lehet találkozni vele. A sarkkörön átvezető vonalon is át lehet lépni, és a falu postáján a világ minden tájáról érkeznek levelek.

A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!

5. Svédország: a Jultomte, a kertek alján élő törpe

A svéd karácsonyi ajándékhozó a Jultomte, és az alakja egy régi paraszti hiedelemből nőtt ki. A tomte egy kis termetű, szakállas, piros sapkás házimanó, aki a régi hiedelem szerint a tanyán élt, vigyázott az állatokra és a gazdaság rendjére. Jóindulatú volt, de sértődékeny: ha nem bántak vele tisztelettel, csínyeket követett el, vagy akár meg is betegítette a jószágot.

Hirdetés

Szenteste ezért egy tál vajas rizskását tettek ki neki az istállóba vagy a csűrbe. Egy ismert népmese szerint a tomte egyszer nem talált vajat a kásájában, ezért dühében megölte a tehenet, aztán amikor kiderült, hogy a vaj csak a kása aljára süllyedt, megbánta tettét. A rizskása ma is a svéd karácsony része, és sok családban a maradékot most is kiteszik a házimanónak.

A 19. század végén a tomte és a nemzetközi Télapó alakja összeolvadt. Ebben nagy szerepe volt a svéd illusztrátoroknak, akik karácsonyi képeslapokon a régi házimanót ajándékokkal teli zsákkal, kedves öregemberként rajzolták meg. Így született meg a Jultomte, aki szenteste személyesen érkezik a házhoz, és megkérdezi, vannak-e jó gyerekek.

Hirdetés

Svédországnak a kecskéhez is köze van. A gävlei szalmakecskét 1966 óta állítják fel minden ádvent kezdetén a város főterén, és a hatalmas szalmaszobor szinte minden évben hírekbe kerül, mert ismeretlenek többször is felgyújtották. A város azóta őrséggel, kamerákkal és tűzálló bevonattal védi, és sok svéd azon fogad, megéri-e a kecske a karácsonyt.

6. Hollandia: Sinterklaas, aki gőzhajóval érkezik Spanyolországból

A hollandok számára a nagy ajándékozós este nem december 24., hanem december 5., a pakjesavond, vagyis a csomagok estéje. Ekkor ünneplik Sinterklaast, aki Szent Miklós püspök alakjára épül. Már november közepén megérkezik az országba, méghozzá a hagyomány szerint gőzhajóval, Spanyolországból. Az érkezését élőben közvetíti a televízió, és minden évben más városban rendezik meg a fő ünnepséget.

Sinterklaas piros püspöki ruhában, mitrával és pásztorbottal jár, egy fehér lovon lovagol a háztetőkön. Amíg az országban tartózkodik, a gyerekek esténként kiteszik a cipőjüket a kandalló vagy a fűtőtest mellé, és sárgarépát, szénát tesznek bele a lónak. Közben Sinterklaas-dalokat énekelnek, reggelre pedig egy kis csokoládé, marcipán vagy mézeskalács kerül a cipőbe.

A Santa Claus név a holland Sinterklaasból ered. A 17. században Új-Amszterdamba, a mai New Yorkba települt hollandok vitték magukkal a szokást, és az angol nyelvű környezetben a név lassan átalakult.

December 5-én este a családok összegyűlnek, és kiosztják a csomagokat. A holland ajándékozásnak van egy különös hagyománya: minden csomaghoz egy rövid, rímes vers jár, amelyet az ajándékozó ír, és gyakran a megajándékozott apró hibáit, rossz szokásait csipkedi benne. A verset hangosan felolvassák, így az este nagy nevetéssel telik. Sokszor az ajándékot is meglepő formában csomagolják: egy kis tárgyat óriási dobozba vagy egy kézzel készített figurába rejtenek.

Hirdetés

A Sinterklaas-ünnep Belgiumban is él, ott december 6-án reggel találják meg a gyerekek az ajándékot. Hollandiában a karácsony december 25-én ma inkább a családi együttlétről, a közös étkezésről szól, ajándék csak kisebb mértékben jár.

7. Franciaország: Père Noël és a sötét kísérő, Père Fouettard

Franciaországban a Père Noël, a Karácsonyapó hozza az ajándékot szenteste éjjel. A gyerekek a kandalló elé teszik ki a cipőjüket, régen fapapucsukat, és reggelre ott találják a meglepetést. A karácsonyi asztal fénypontja a réveillon, a késő esti nagy vacsora, a gyerekek pedig ezután izgatottan várják, hogy reggel mit találnak a fa alatt.

Kelet-Franciaországban, főleg Lotaringiában és Elzászban december 6-án Szent Miklós is körbejár, de nem egyedül. Kíséri egy sötét ruhás, szakállas, korbácsos alak, Père Fouettard, vagyis a Korbácsos atya. Ő a rossz gyerekekkel foglalkozik: a hagyomány szerint megfenyegeti, sőt régen meg is vesszőzte őket. A legenda szerint egy hentes volt, aki három gyereket ölt meg, Szent Miklós feltámasztotta őket, a hentes büntetésből lett örök kísérője.

A francia gyerekek levelet is írnak a Père Noëlnek, és ezek a levelek nem vesznek el. A francia posta 1962 óta működtet egy külön ügyfélszolgálatot, amely minden, a Karácsonyapónak címzett levélre válaszol, ha a gyerek feltüntette a címét. Az első válaszleveleket egy ismert francia gyermekpszichológus fogalmazta meg, és azóta évente több százezer, sőt egyes években több mint egymillió levél érkezik.

Hirdetés

A Père Noël alakja sokban hasonlít az amerikai Santa Clausra, de a francia ábrázolásokon sokáig hosszú, kapucnis köpenyt viselt, és kosarat hordott a hátán. A régi francia képeslapokon gyakran havas erdőben, fenyőággal a kezében, gyalogosan látható, nem rénszarvasszánnal. Ezek a régi képek ma kedvelt gyűjtői darabok a régiségvásárokon.

8. Oroszország: Gyed Moroz és Sznyegurocska, az újévi páros

Az orosz ajándékhozó Gyed Moroz, vagyis Fagy nagyapó. Hosszú, bokáig érő bundát visel, amely lehet kék, fehér vagy piros, a kezében varázsbotot tart, és nem rénszarvasszánon, hanem háromlovas trojkán érkezik. A legfontosabb különbség az időpont: Gyed Moroz nem karácsonykor, hanem szilveszter éjjel hozza az ajándékot, amelyet az újévi fenyő, a jolka alá tesz.

Nem egyedül jár, hanem az unokájával, Sznyegurocskával, a Hóleánnyal, aki hosszú, ezüstös kék ruhában segít neki kiosztani az ajándékokat. A Hóleány egy régi orosz népmese hősnője, egy hóból gyúrt lány, aki életre kel. Gyed Moroz alakja pedig a szláv téli szellemekről szóló hiedelmekben gyökerezik, ahol a fagy megszemélyesítése kezdetben egyáltalán nem volt kedves figura.

A 20. században Gyed Moroz kalandos utat járt be. A forradalom után a karácsonyt és a karácsonyfát vallási ünnepként betiltották, így az ajándékhozó is eltűnt. Az 1930-as évek közepén aztán a hatalom visszahozta a fenyőt, de már újévi fenyőként, és vele együtt Gyed Morozt is, immár a szilveszteri ünnep főszereplőjeként. Sznyegurocska ebben az időszakban vált állandó kísérővé.

Hirdetés

Magyarországon hasonló folyamat zajlott le: a szocialista években a Mikulásból Télapó lett, a karácsonyból pedig hivatalos szóhasználatban fenyőünnep. Gyed Moroznak ma hivatalos rezidenciája is van az észak-oroszországi Velikij Usztyugban, ahová a gyerekek levelei érkeznek, és ahol egész évben fogadja a látogatókat. Az ukrán, belarusz és kazah családokban is ő hozza az újévi ajándékot, bár egyes országokban az utóbbi években a karácsonyi ajándékhozók is visszatértek.

9. Görögország: Szent Vazul, aki újév napján érkezik

A görög gyerekek nem karácsonykor, hanem január 1-jén kapják az ajándékot. Ekkor ünneplik Szent Vazult, görögül Agios Vasilist, a 4. században élt kappadókiai püspököt, akinek ez a névnapja. Az ő alakjából lett a görög ajándékhozó, aki ma már piros ruhás, fehér szakállas öregemberként jelenik meg, és szilveszter éjjel érkezik a házakhoz.

Hirdetés

A görög újév elmaradhatatlan része a vasilopita, a Vazul-kalács. Egy kerek, édes kalácsba vagy piskótába egy érmét sütnek. Éjfélkor a családfő keresztet rajzol a késsel a tetejére, aztán szeleteket vág: az elsőt Krisztusnak, a következőt a háznak, majd a család tagjainak korsorrendben, néha a szegényeknek is. Akinek a szeletében megtalálják az érmét, annak egész évben szerencséje lesz. A legenda szerint Szent Vazul egyszer kenyerekbe sütve adta vissza a város lakóinak az elkobzott értékeiket, mindenki a sajátját kapta vissza.

A mi Jézuskánk is egy német szokásból ered. A reformáció idején Luther Márton a szentek tisztelete helyett Krisztusra akarta irányítani a figyelmet, ezért az ajándékozást december 6-ról karácsonyra tette, az ajándékhozó pedig a Christkind, a gyermek Jézus lett.

Így lett a német és osztrák területeken, majd Magyarországon is a Jézuska a szenteste főszereplője, a Mikulás pedig megmaradt december 6-ra. Más hagyományok is a karácsony és újév közötti napokhoz kötődnek nálunk, ezekről az ezért nem söpörtek régen karácsony és újév között című cikkünkben írtunk.

Bárhol is él a gyerek, a lényeg ugyanaz: valaki az év legsötétebb időszakában megjutalmazza azokat, akik jók voltak. Hogy ez egy seprűs öregasszony, egy fatörzs, egy kecske vagy tizenhárom troll, az csak a helyi mesék színessége.

Források: Wikipedia (Icelandic Christmas folklore, Sinterklaas, Befana, Tió de Nadal, Ded Moroz), Icelandic Store, Atlas Obscura.

Következő cikkEzt a 6 pörköltet régen minden háznál ismerték: az egyik mára szinte teljesen feledésbe merültElolvasom ›
Hirdetés
Ajánló
Hirdetés
Megosztás Facebookon

Ez is érdekelhet