Senki sem tudja: a Max Headroom-maszkos férfit és a társait, akik 1987. november 22-én két chicagói tévéadásba is betörtek, a mai napig nem azonosították, és a nyomozás eredmény nélkül zárult le. Pedig a szövetségi nyomozók kaptak egy konkrét tippet arról, hol kereshetnék a tetteseket, csak éppen soha nem kopogtattak be oda.
Az eset Max Headroom-incidens néven vált ismertté, és a televíziózás történetének egyik legfurcsább rejtélye lett. Nem volt benne pénz, fenyegetés vagy politikai üzenet, csak egy gumimaszk, egy forgó fémlemez és néhány percnyi zavaros műsor. Mégis 39 éve foglalkoztatja a nyomozókat, a tévéseket és az internetes amatőr detektíveket.
Ez is érdekelhet400 évig nem tudták kinyitni a hajóroncsból előkerült lakatot, most feltörték a kódjátKilenc óra tizennégy perc: a WGN híradójába tört be először
Vasárnap este 9 óra 14 perckor a chicagói WGN-TV esti híradójában Dan Roan sportriporter épp a Chicago Bears aznapi meccsének összefoglalóját mondta. A kép hirtelen elsötétült, nagyjából 15 másodpercig semmi sem látszott, aztán megjelent egy alak Max Headroom-maszkban és napszemüvegben. Ide-oda billegett, mögötte egy hullámos fémlemez forgott, hogy a valódi Max Headroom jellegzetes, mozgó mértani hátterét utánozza. Hang nem volt, csak erős zúgás.
A WGN mérnökei gyorsan rájöttek, mi történik. A stúdióból egy mikrohullámú kapcsolat juttatta el a jelet a John Hancock Center tetején álló adóhoz, és valaki ennél erősebb jelet sugárzott ugyanarra a frekvenciára. A technikusok átállították a kapcsolat frekvenciáját, és a betolakodó eltűnt. A források eltérnek abban, mennyi ideig tartott: van, amelyik 17, van, amelyik nagyjából 30 másodpercet ír.

Amikor visszajött a stúdió, Dan Roan annyit mondott, hogy ha valaki kíváncsi, mi történt, ő is az. Aztán azzal viccelődött, hogy a számítógép megvadult, és folytatta a Bears-összefoglalót. A Motherboard technológiai magazin később megszerzett dokumentumai szerint a WGN-nél két perccel később már az épületben keresték, nincs-e belső tettes.
Olvasd el ezt is: A történelem 12 legnagyobb rejtélye, amikre talán sosem kapunk választ
Két órával később a Doctor Who helyére ugrott be
Este negyed 12 körül a kalóz újra jelentkezett, ezúttal a helyi közszolgálati csatornán, a WTTW-n. Ott épp a Doctor Who című brit sci-fi sorozat egyik régi része, a Horror of Fang Rock ment. A vezérlőben ülők a WTTW 2017-es visszatekintése szerint nem értették, mi történik: a Doktor helyett egyszer csak a maszkos alak jelent meg a képernyőn. Ez az adás már másfél perc körül tartott, és hangja is volt.
A WTTW-nél nem tudták megszakítani. Az állomás adója a Sears Tower (ma Willis Tower) tetején volt, és aznap késő este nem volt ott ügyeletes mérnök, aki átállíthatta volna a rendszert. A stúdióban látták, mi megy adásba, de beavatkozni nem tudtak. Anders Yocom, a WTTW szóvivője később úgy fogalmazott, hogy mire a munkatársaik utánajártak, mi történik, már vége is volt. A kalózok maguk fejezték be az adást.
A WTTW adójánál aznap este nem volt ügyeletes mérnök, ezért a maszkos alak másfél percig zavartalanul adásban maradt.
Mindkét betörést chicagói háztartások ezrei láthatták. A WTTW-hez számos telefon futott be a nézőktől, akik azt kérdezték, mit láttak. Pontos nézőszámot egyik forrás sem közöl.
Mit mondott a maszkos férfi?
A második adás hangja torzított volt, és sok része ma is nehezen érthető. Az ismert részletek alapján a kalóz először „nerdnek” nevezett valakit, aztán Chuck Swirskyt, a WGN egyik sportkommentátorát szidta. A kezében egy Pepsi-dobozt tartott, miközben a „Catch the wave” szlogent mondta, ami a Coca-Cola reklámjából volt ismerős, és abban a valódi Max Headroom szerepelt.
Ezután eldúdolta a Clutch Cargo című régi rajzfilm főcímdalát, és azt kiáltotta, hogy „még mindig látom az X-et”, ami a sorozat utolsó epizódjára utalt. Arról is beszélt, hogy „hatalmas mesterművet” készített a „világ legnagyobb újságos nerdjeinek”. Ez a WGN-nek szólt, mert a csatorna neve a tulajdonos Chicago Tribune régi jelmondatából, a „World’s Greatest Newspaper” rövidítéséből jön.
Felvett egy kötött kesztyűt az egyik kezére, és azt mondta, a másik a testvérénél van. A felvétel egy vágással ért véget: a maszkos alak félmeztelenül, háttal áll, egy szobalánynak öltözött nő légycsapóval ütögeti, ő pedig azt kiabálja, hogy jönnek érte. Utána sistergés jött, és visszatért a Doctor Who.
Az utalásokból a nyomozók és a rajongók arra következtettek, hogy a tettesek jól ismerték a chicagói tévézést, és a WGN volt az igazi célpont. A sportkommentátor neve és az újságos csípős megjegyzés is a WGN felé mutatott.
Hogyan lehetett átvenni egy tévéadót?
Az 1980-as évek tévéállomásai a stúdióból mikrohullámú kapcsolaton küldték a műsort a toronyban álló adóhoz. Ha valaki ugyanarra a frekvenciára erősebb jelet sugárzott, a vevő a gyengébbet elnyomta, és az erősebbet adta tovább. A korabeli szakértők szerint ehhez komoly műszaki tudás és jelentős adóteljesítmény kellett, és a jelet olyan helyről kellett sugározni, ahonnan mindkét belvárosi torony látszik.
Michael Marcus, a Szövetségi Hírközlési Bizottság (FCC) terepszolgálatának akkori helyettes vezetője irányította a vizsgálatot. A Motherboardnak adott interjújában úgy becsülte, hogy a szükséges felszerelés újonnan nagyjából 10 ezer dollárba került, de használtan, rádióamatőr körökben is beszerezhető volt. Kellett hozzá egy parabolaantenna, és ha elég közel volt a vevőhöz, akár egy műholdas tévéhez használt méretű tányér is elég lehetett. Marcus szerint a jelet valószínűleg Chicago északi vagy északnyugati részének valamelyik magasabb pontjáról sugározták.
A háttérben forgó fémlemezről Marcus azt mondta, egy ipari, felhúzható raktárajtóra emlékeztetett, nagyjából két és fél méter szélességben. Ez később fontos lett.
Ma már hálózaton keresztül támadják a rendszereket, ahogy azt egy európai szupermarketlánc hűtőinek éjszakai átállítása is mutatta, de az elv ugyanaz: aki erősebb, az veszi át az irányítást.
A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!
Az FBI is nyomozott, egy nyom mégis ellenőrizetlen maradt
Az FCC mellé hamar beszállt az FBI chicagói irodája is. A nyomozók egy U-matic videókazettára rögzített másolatból nagyították ki a képkockákat, és hat nagyított képet készítettek. Az FBI elemzői maguk is jelezték, hogy egy első generációs felvétel jobb lett volna.

Marcus a Motherboardnak elmondta, hogy kaptak egy tippet egy cégről, amelynek raktárszerű helyisége volt, ahol a forgó raktárajtó-háttér is készülhetett. Bizonyítékuk és házkutatási paranccsal alátámasztható gyanújuk azonban nem volt. Marcus szerint az FCC chicagói embere nem akart házról házra járva kérdezősködni, és az ügy lendülete elfogyott. Úgy emlegette a kalózt, mint akit nem sikerült elkapni.
Volt egy tipp egy raktárszerű helyiséggel rendelkező cégről, de bizonyíték híján a nyomozók soha nem mentek be oda.
Hogy miért kapott kevesebb figyelmet, Marcus erre is válaszolt: a maszkos adás nem veszélyeztette a közbiztonságot, és nem tett tönkre drága berendezést. Ezért kevesebb erőforrást fordítottak rá, mint egy veszélyesebb esetre. Ugyanazon a héten meghalt Harold Washington, Chicago polgármestere, és ez a hír elsöpörte a tévés kalózkodást.
Az FCC szóvivője akkor azt mondta, hogy a tetteseket legfeljebb 100 ezer dolláros bírság, egy év börtön vagy mindkettő fenyegeti. Ma már ez sem érvényes: az ilyen bűncselekményekre irányadó ötéves elévülési idő 1992-ben lejárt, így a tettesek akkor sem kapnának büntetést, ha most kiderülne, kik voltak.
Kiket gyanúsítottak az évek során?
Hivatalos gyanúsított soha nem volt, a nevek mind nem hivatalos találgatásokból jöttek. Az egyik szóbeszéd egy internetes videósorozat alkotójára terelődött, de az egykori zenésztársa tagadta, hogy köze lett volna hozzá, és az illető 2010-ben meghalt.
2010-ben egy Bowie Poag nevű chicagói programozó azt írta a Reddit fórumon, hogy szerinte tudja, kik voltak. Ő 13 éves volt az eset idején, és egy buliban valaki azt mondta neki, nézze meg később a 11-es csatornát. Két testvérre gyanakodott a helyi hackerközegből, akiket csak J-nek és K-nak nevezett. A testvérek nem reagáltak, bizonyíték azóta sem került elő. Az internetes amatőr nyomozás azóta sem állt le, ahogy egy 2012-ben felbukkant titokzatos üzenet körül is évekig találgattak.
Rick Klein, a Museum of Classic Chicago Television nevű online archívum gondozója szerint inkább valaki olyan állhatott mögötte, akinek köze volt a WGN-hez, például egy elégedetlen volt munkatárs. Klein tippvonalat is indított. A nyomok közül egyik sem vezetett eredményre.
Ehhez kapcsolódik: Évszázadok óta kutatják, mégsem tudjuk az igazságot: Ez a történelmi rejtély az, amire talán sosem lesz válasz
Ki volt Max Headroom, és miért épp az ő arca?
Max Headroom 1985-ben jelent meg a brit televízióban, egy dadogó, gúnyos, félig számítógépes műsorvezetőként. Matt Frewer kanadai színész játszotta vastag sminkben és maszkokban, és a figura annyira népszerű lett, hogy a Coca-Cola is őt választotta reklámarcnak. Amerikában 1987. március 31-én indult a róla szóló sorozat az ABC csatornán, amelynek mottója az volt, hogy húsz perccel a jövőben játszódik.
A sorozatban Max egy olyan digitális alteregó volt, aki időnként betört egy tévétársaság adásába. Pár héttel a chicagói kalózadás előtt azonban már törölték a sorozatot. A maszk tehát kétszeresen is utalás volt: a kalóz egy olyan figurát utánzott, aki a képernyőn maga is betolakodó volt.
Volt már ilyen korábban is: Captain Midnight
A chicagói eset nem az első amerikai jelbetörés volt. 1986. április 27-én éjjel fél egy körül egy Captain Midnight néven jelentkező ember négy és fél percre átvette az HBO fizetős filmcsatorna műholdas adását. A The Falcon and the Snowman című film helyén szöveges üzenet tiltakozott a havi 12,95 dolláros előfizetési díj ellen.
Őt hamar megtalálták: John MacDougall floridai műholdas technikus volt. Bűnösnek vallotta magát engedély nélküli sugárzásban, 5000 dolláros bírságot fizetett, és egy év próbaidőt kapott. Az eset után az amerikai kongresszus bűncselekménnyé minősítette a műholdas jelek zavarását. 1987 szeptemberében egy Playboy-csatornát átvevő technikust már ennek alapján ítéltek el.
Captain Midnightot hamar azonosították, a Max Headroom-kalózok kilétére 39 év után sincs bizonyíték.
MacDougall a Central Florida Teleport nevű műholdas állomáson dolgozott. A Motherboard szerint az ügy jogi alapja sem volt egyértelmű, mert MacDougallnak volt engedélye, ezért is sürgette a törvényhozás a szigorítást.
Megtörténhetne ma Magyarországon?
Ugyanígy szinte biztosan nem. Az Egyesült Államokban 2009-ben átálltak a digitális földfelszíni sugárzásra, és a digitális jelek miatt azóta ez a trükk gyakorlatilag nem ismételhető meg. Magyarországon az analóg földfelszíni tévéadást 2013-ban két ütemben, július 31-én és október 31-én kapcsolták le az NMHH és az Antenna Hungária közleményei szerint.
Az illegális frekvenciahasználatot itthon is figyelik: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság mérőszolgálata az elektronikus hírközlésről szóló törvény alapján ellenőrzi az adókat, kiszűri az engedély nélküli frekvenciahasználatot, és felderíti a rádiófrekvenciás zavarokat. A rejtélyes adások ettől még nem tűntek el teljesen: egy titokzatos orosz rádióadó több mint 40 éve sugároz, és ma sem tudni biztosan, miért.
Az interneten is felbukkannak hasonló talányok: 77 ezer rejtélyes videó a YouTube-on is hosszú ideig fejtörést okozott, mielőtt kiderült, ki áll mögötte.

Kapcsolódó cikkeink
Miért nézhető ma is a felvétel?
Hogy ma bárki megnézheti, egy rajongónak köszönhető, aki aznap este videókazettára vette a Doctor Who-t. Rick Klein a YouTube-ra is feltöltötte a felvételt, amelyet a Motherboard cikke szerint már több mint kétmillióan néztek meg. A WGN-híradó betörését rögzítő felvételt 2017-ben, a 30. évfordulón töltötte fel ugyanez az archívum.
A régi felvételek sokszor csak azért maradnak meg, mert valaki otthon nem törölte le a kazettát. Ezért keresik ma a gyűjtők a régi VHS-kazettákat is.
A chicagói WMAQ csatorna sportriportere két nappal az eset után a saját összefoglalójába vágta be a kalózadás részleteit, és sok néző azt hitte, újra megtörtént. A WTTW 2017-ben közel hatperces riportban idézte fel a történetet, a 30. évfordulón pedig a WGN is visszatért rá. Mindkettő arra jutott, hogy a rejtély megoldatlan maradt.
A régi technika iránti nosztalgia ma is erős. Ugyanúgy, ahogy sokan újra előveszik a képcsöves tévét vagy a régi bakelitlemezeket, a Max Headroom-incidens is a nyolcvanas évek egyik kultikus emléke lett, a kibertér-történetek egyik visszatérő motívuma.
Források: news.wttw.com, vice.com (Motherboard), chicago.suntimes.com, en.wikipedia.org, hiradastechnika.hu (NMHH)
Következő cikk
A világ 7 legdrágább kaviárja: az első egy kilójáért egy új autót is vehetnélElolvasom ›















