Egy Mars hadistennek szentelt római templom maradványai kerültek elő a németországi Taunus-hegység erdejében, Frankfurttól mintegy 26 kilométerre északra, a Kapersburg nevű római erőd melletti egykori faluban. A falak csupán néhány centiméterrel az erdő talaja alatt rejtőztek, a régészek mégis olyan épen megőrzött rétegeket találtak, amelyekhez foghatót a térségben alig ismernek.
A templomban egy feliratos fogadalmi kő töredékei, egy Mars-szobor maradványai és egy szárnyas istennő szobrocskája is előkerült. Egy apró ruhatű pedig arra utal, hogy a helyet a rómaiak távozása után is használhatták, de hogy kik, azt a kutatók még csak sejtik.
Ez is érdekelhetIdőkapszula került elő egy családi farmonHol van a Kapersburg?
A Kapersburg a Felső-Germániai-Raetiai Limes, vagyis a Római Birodalom egykori határvédelmi vonalának egyik legjobban megőrzött és legismertebb erődje Hessen tartományban, Rosbach vor der Höhe közelében. A limes a 2. és 3. században hosszú sáncok, őrtornyok és erődök láncolataként húzódott a Rajna és a Duna között. Az erőd védművei és falainak egy része az ókor óta látható.

Az erődöt a kutatók szerint a 2. század elején, Traianus vagy Hadrianus császár idején építették. Egy római segédcsapat, a Numerus Nidensium állomásozott itt nagyjából 150 évig. Az egység nevét Nidáról, a mai Frankfurt-Heddernheim területén állt római településről kapta. A rómaiak a 3. század közepén-végén, a limes összeomlásaként ismert időszakban hagyták el az erődöt.
Az erődöt már több mint 125 évvel ezelőtt kutatták: Louis Jacobi és a birodalmi limesbizottság a 20. század fordulóján tárta fel. A Felső-Germániai-Raetiai Limes 2005 óta az UNESCO világörökség része.

Mi volt a vicus?
A római erődök mellett szinte mindig kialakult egy polgári település, amelyet a rómaiak vicusnak neveztek. Itt éltek a katonák családjai, a kereskedők, a kézművesek és mindazok, akik a helyőrség ellátásából éltek. A katonáknak szükségük volt kovácsra, pékre, cipészre és kocsmára, a falu pedig ezt a szolgáltatást nyújtotta.
A vicus élete szorosan összefonódott az erődével. Amikor a katonák elmentek, a falu is hamarosan elnéptelenedett, hiszen elveszítette a megélhetése alapját. A Kapersburgnál a kutatók eddig szinte semmit nem tudtak a polgári településről, ezért a mostani ásatás egy eddig ismeretlen világot nyit meg.
Az ilyen helyekről előkerült tárgyak gyakran meglepően gazdagok. Egy csatatér nyomait kereső csapat például 3000 éves bronzkincsre bukkant, pedig egészen mást keresett.
Ki talált rá a templomra?
Az erőd melletti falu, latin nevén vicus feltárása 2024-ben kezdődött. A munkát a hesseni műemlékvédelmi hivatal régészeti szolgálata végzi a frankfurti Goethe Egyetem római provinciális régészeti tanszékével közösen, Kai Mückenberger körzeti régész és limes-koordinátor, valamint Manuel Pieper ásatásvezető irányításával. A templom a harmadik ásatási idényben, a feltárt terület szélén került elő.
Mückenberger szerint a lelőhely rétegei Hessenben páratlanok, mert ezen a területen soha nem folyt földművelés. Az erdő megvédte a talajt az ekétől, így az égett rétegek, az épületek nyomai és a padlók is épen maradtak. Szántóföldeken az ilyen rétegek ritkán élik túl az évszázadokat.
Mit találtak a templomban?
A templom belsejében egy fogadalmi felirat több töredéke került elő. A szöveg egy részét már lefordították, és ebből derült ki, hogy az épületet Marsnak, a rómaiak hadistenének szentelték. A kutatók egy Mars-szobor maradványait is megtalálták, a feliratok értelmezésében Markus Scholz frankfurti professzor segít.
A templom környékéről két új fogadalmi kő is előkerült, a feliratok vizsgálata folyamatban van. Fogadalmi követ akkor állítottak a rómaiak, ha egy istentől kért segítség megérkezett, vagy ha hálát akartak adni valamiért, például egy szerencsés hazatérésért.
Egy feliratos fogadalmi kő, egy Mars-szobor töredékei és egy szárnyas Victoria: néhány centivel az erdő talaja alatt rejtőzött egy 1800 éves római templom.
A legfrissebb cikkeink, időrendben ITT!
Miért éppen Mars?
Marsot ma főként hadistenként ismerjük, a rómaiak hitében azonban eredetileg a földek és a termés védelmezője is volt. A korai római gazdák neki ajánlották a földjeiket, és tőle kértek oltalmat a jégeső, a betegségek és a kártevők ellen. Csak később vált elsősorban a háború istenévé, amikor Róma katonai hatalommá nőtt.
Egy határvidéki falu lakói számára mindkét szerep fontos lehetett. A katonák a győzelemért és a biztonságért, a gazdák és kézművesek a termésért és a boldogulásért imádkozhattak ugyanahhoz az istenhez. A templom így a falu egész közösségét szolgálhatta, nem csak a helyőrséget.
Ki volt a szárnyas istennő?
A leletek egyik legszebb darabja egy törött szobrocska, amely szárnyas nőalakot ábrázol pálmaággal és babérkoszorúval a kezében. A kutatók szerint Victoriát, a győzelem istennőjét formázza, aki a római művészetben gyakran jelent meg Mars mellett, és a katonák különösen tisztelték.

Egy határvidéki erőd közelében nem meglepő, hogy éppen ezt a két istenséget tisztelték. A katonák és családjaik a harcban való győzelemért és a biztonságos szolgálatért fohászkodtak, a templom tehát a falu hitéletének és a katonai közösség összetartozásának is központja lehetett.
Olvasd el ezt is: 3300 éves, máig éles bronzkori kardot emeltek ki egy olasz vulkáni tó mélyéről
Kovácsműhely, kemencék és egy elfalazott amfora
A templom mellett a falu mindennapjairól is sok új információ került elő. A kutatók a vártnál jóval kevesebb lakóházat találtak, a kézművesség nyomai viszont gazdagok: kovácsgödrök, valamint gabona szárítására és kenyér sütésére szolgáló kemencék kerültek elő. Mückenberger szerint ez a terület az erőd kézműves negyede lehetett.
A rétegekből az is kiderült, hogy a rómaiak egy ponton elegyengették a kézműves területet, és később lakóépületeket emeltek a helyén. Egy épület alapjába egy amforát is beépítettek, amelyben egykor élelmet vagy folyadékot tároltak. Római utak nyomai és teraszok is előkerültek, ezek segítenek kirajzolni a falu kiterjedését.

A gabonaszárító kemencék különösen sokat elárulnak egy határvidéki település életéről. A nedves, hűvös germániai éghajlaton a learatott gabonát szárítani kellett, mielőtt tárolni vagy őrölni lehetett volna, különben megpenészedett. A katonaság ellátása nagy mennyiségű kenyeret igényelt, ezért a falu kemencéi és magtárai a helyőrség mindennapi életének alapját jelentették.
A rómaiak építkezési tudása sok tekintetben ma is példaértékű. Erről szól az a cikkünk is, amely bemutatja, hogyan keverték a rómaiak a betont, amely 2000 év után is áll.
Egy ruhatű a római kor utánról
Különösen érdekes egy késő római fibula, vagyis ruhatű, amely a templom környékéről került elő kézzel formázott edények töredékeivel együtt. A kutatók szerint ez az első bizonyíték arra, hogy a helyet a limes korszaka után is használták, talán a közeli Wetterau vidékéről érkező alemannok.
A rómaiak távozása után a germán népek gyakran birtokba vették az elhagyott erődöket és falvakat, vagy legalábbis felhasználták az ott maradt köveket és épületeket. Hogy a Kapersburgnál pontosan mi történt, az a további ásatásokból derülhet ki.
A római kor vége és a népvándorlás időszaka sok kérdést hagyott maga után, és a kutatók ma is próbálják megfejteni a korszak rejtélyeit. Erről szól az a cikkünk is, amely egy évszázadok óta kutatott történelmi rejtélyt mutat be.
Egy késő római ruhatű és kézzel formált cserepek: a templom a rómaiak távozása után is vonzhatta az embereket.
Kapcsolódó cikkeink
- 11.18.Szilvafát ültetett a kertjében, aztán valami keménybe ütközött az ásója: 1700 éves titok került elő a földből
- 11.18.Egy rejtélyes férfi jelent meg a tévéképernyőkön 1987-ben: a nyomozók azóta sem tudják, ki volt
- 11.18.Egy titokzatos üzenet jelent meg az interneten 2012-ben: máig senki sem tudja, ki állt mögötte
Mi lesz a következő lépés?
A régészek a következő évben is folytatják a munkát. A cél az, hogy az épületek, az utak, a műhelyek és a vallási emlékek alapján rekonstruálják a falu szerkezetét, és megértsék, hogyan változott az idők során. A kutatás a római határvidék vallási életéről is új képet adhat.
A római kori fűtési és építési megoldások ma is lenyűgözik a kutatókat, ahogy azt a Bázelben előkerült középkori padlófűtés is mutatja.
A frankfurti erdő alatt rejtőző falu története jól mutatja, mennyi minden maradhat rejtve néhány centiméterrel a lábunk alatt. Egy kiránduló, aki a Taunus erdejében sétál, ma talán egy római templom fölött halad el, anélkül hogy tudna róla.
Olvasd el ezt is: 400 évig nem tudták kinyitni a hajóroncsból előkerült lakatot, most feltörték a kódját
Forrás: Live Science, Finestre sull’Arte
Következő cikk
Krumplis pogácsa, ami másnap is puha: a titok a héjában főtt, kihűlt krumpliElolvasom ›















