Képzeld el, hogy japán ismerősöd lakásába lépsz be, és a bejárati ajtó mellett, a földön vagy egy kis polcon két apró, hófehér, hegyes kupacot látsz egy-egy tányérkán. Nem cukor, nem díszkavics. Só.
A japánok morijio (盛り塩) néven ismerik: a szó a „mori” (halom) és a „shio” (só) összetételéből jön. Éttermek, üzletek bejáratánál ugyanúgy feltűnik, mint magánlakásokban, és a hiedelem szerint a szerencsét hívja, a rosszat pedig kint tartja.
A só, ami elűzi a balszerencsét
A Japánban élő külföldieknek szóló Guidable magazin leírása szerint a morijio egyfajta szűrőként működik a ház bejáratánál. A hagyomány úgy tartja, hogy csak azok a látogatók lépnek be, akik jót hoznak, a negatív hatások pedig a küszöbön maradnak. Üzlettulajdonosok különösen kedvelik, mert az üzleti szerencsét, a vevőkört is erősíti a hiedelem szerint.
Mindez természetesen hiedelem, bizonyított hatás nincs mögötte. A szokás mégis makacsul tartja magát, ugyanúgy, ahogy nálunk is sokan ragaszkodnak egy-egy régi babonához.
Milyen tányérra kerül a só?
A szokás nem szigorú, de vannak bevett szabályai. Hagyományosan kicsi, kerek, fehér kerámiatányért használnak, műanyagot vagy üveget nem. A Guidable összeállítása szerint a tányér színe is jelent valamit:
- piros: az üzleti szerencsét erősíti;
- arany: ajándékot, váratlan jót vonz;
- rózsaszín: a szerelmi szerencsét segíti;
- zöld: a lelki nyugalmat szolgálja;
- sárga: a pénzügyi szerencsét hozza.
Nem mindegy, milyen sóból készül
A konyhai, ízesített vagy keverék sók helyett tiszta, adalékanyag nélküli sót ajánlanak, mert a hagyomány szerint annak van igazi tisztító ereje. Sok japán a helyi sintó szentélyben vásárolja, ahol a Guidable szerint 50-100 jenért, vagyis nagyjából 110-220 forintért árulnak erre a célra szánt sót.
Mikor kell lecserélni?
A hagyományos időpont minden hónap 1. és 15. napja, amelyeket Japánban az istenek napjaként tartanak számon. A gyakorlatban senki sem veszi ilyen szigorúan: ha a só poros lett, összeállt vagy megnedvesedett, akkor is lehet cserélni.
Az elhasznált sót nem a szemetesbe dobják. A hiedelem szerint magába szívta a rossz rezgéseket, ezért vízzel öblítik el, hogy a víz vigye el a házból.
Miért nyolcszögletű kúp?
A klasszikus morijio nem egyszerű kupac, hanem nyolc oldallal kialakított, hegyes gúla. A Guidable a formát a feng shui hatásának tulajdonítja: a hegyes csúcsoknak védő, a rosszat elhárító erőt tulajdonítanak.
Mióta szokás Japánban?
A Guidable szerint a szokás a Nara- vagy a Heian-korban (8-12. század) alakult ki, amikor a só nagyon drága volt, szinte a pénzzel ért fel, és az istenségeknek is áldozatként ajánlották fel. Aki ilyen értékes dolgot tett ki, attól azt remélték, szerencsét hoz a háznak.
Van egy kínai eredetű legenda is, amit a The Japan Times idézett fel. Eszerint egy kínai császár ökrös szekéren járta végig háremét, és az egyik ágyas sót tett az ajtaja elé, mert tudta, hogy az ökör megáll nyalogatni. A császár így nála szállt ki. A lap által megkérdezett muzeológus viszont figyelmeztetett: a régi kínai szövegekben szerepel ugyan a történet, de arra nincs bizonyíték, hogy Kínában bevett szokás lett volna, vagy hogy mikor jutott el Japánba. A szakértők szerint a morijio inkább a só ősi, vallási tisztító szerepéből nőtt ki, a legenda utólag tapadt hozzá.
Só a magyar néphitben: kenyérrel, küszöb alatt, bölcsőnél
A só nálunk is a szerencse és a védelem jelképe volt. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a magyar népi hitvilágban a só elsősorban a táplálkozásban betöltött fontossága miatt jelképezte a jólétet, a gazdagságot, a szerencsés kezdetet és az új életet, többnyire a kenyérrel együtt. Az ifjú pár a lakodalmon kenyeret és sót kapott, új házba költözéskor kenyeret és sót tettek az asztalra, és ismert volt a lakók szerencséjét biztosító, küszöb alá ásott só is. Ez áll talán a legközelebb a japán bejárati sóhoz.
Rontás elhárítására is használták a lexikon szerint, különösen a „veszélyes” időszakokban. Elléskor az istállót szórták körül sóval, a gyermekágyas anya vagy az újszülött lepedőjébe kötött só a szemmel verés ellen óvott, az újszülött első fürdővizébe is tettek belőle. A tehén megrontása ellen pedig az este kiadott tejbe három csipet sót kellett tenni.
Ezek ma már hiedelmek és népszokások, nem bizonyított hatású praktikák, de sokan kedves gesztusként megtartják őket, ahogy a patkót az ajtó fölött vagy a családban öröklődő szerencseszámot.
Aki japán módra szeretné kipróbálni, egy kis fehér kerámia tálka, egy evőkanálnyi tiszta só és két hét türelem kell hozzá. Ahol kisgyerek vagy háziállat is van, a tányér kerüljön magasabbra, polcra vagy cipősszekrény tetejére. A morijio távoli rokonának tűnhet az a szokás is, amikor egy tál sót tesznek az ablakpárkányra.
via guidable.co
