Ugrás a tartalomra
Hirdetés

Ragacsos rizzsel építették a kínai nagy fal egyes részeit? A tudósok szerint ezért áll még ma is

Ragacsos rizzsel építették a kínai nagy fal egyes részeit? A tudósok szerint ezért áll még ma is

Egy Ming-kori sírnál a munkások buldózerrel próbálkoztak, és a gép nem bírt a fallal. A történetet a National Geographic idézte 2010-ben, és a magyarázat egy egyszerű konyhai alapanyagban rejlett: ragacsos rizsben. Kínában a kőművesek már mintegy 1500 évvel ezelőtt összefőzték a ragacsos rizs levét az oltott mésszel, és ezzel kötötték össze a téglákat. Fontos épületekhez használták: sírokhoz, pagodákhoz, városfalakhoz. Több ilyen építmény ma is áll, és a kutatók szerint a modern buldózereknek és a földrengéseknek is ellenállt.

Állítsd be a Kertészkedj.hu-t megbízható forrásnak!Beállítom
Hirdetés

Mit talált a zhejiangi csapat?

A Zhejiang Egyetem kutatói, Yang Fuwei, Zhang Bingjian és Ma Qinglin 2010-ben az Amerikai Kémiai Társaság folyóiratában, az Accounts of Chemical Research 43. kötetében közölték eredményeiket. Régi habarcsmintákat vizsgáltak kémiai elemzéssel és pásztázó elektronmikroszkóppal.

Ez is érdekelhetTengeri uborkát kerestek, és egy arannyal és kínai kerámiával teli IX. századi hajóroncsot találtak: a kincset 32 millió dollárért adták el

A habarcs szervetlen része kalcium-karbonát, vagyis megkötött mész. A szerves része amilopektin, egy keményítőfajta, ami a rizsben és más keményítős élelmiszerekben is megtalálható. Az amilopektin szabályozza a mészkristályok növekedését: a kristályok kisebbek maradnak, és sűrűbb, tömörebb szerkezet jön létre, mint a sima mészhabarcsban. A kutatók szerint ez lehetett az egyik első széles körben használt szerves és szervetlen anyagból álló összetett habarcs Kínában, sőt talán a világon.

Hirdetés
A nankingi városfal masszív téglafala
A nankingi városfal, az egyik Ming-kori építmény, amelynek habarcsában ragacsos rizst mutattak ki. Fotó: Gary Todd / Wikimedia Commons, CC0

Mely falakban mutatták ki?

A National Geographic beszámolója három konkrét példát említ: a mintegy 600 éves nankingi városfalat, egy Ming-dinasztia kori sírt (1368-1644) és a nagyjából 800 éves Shouchang hidat Kelet-Kínában. Hszian városfaláról már 2005-ben jelentek meg hírek: az Al Jazeera beszámolója szerint kémiai vizsgálat igazolta, hogy a Ming-kori falat ragacsos rizses habarccsal rakták.

A rizs kimutatásához egyszerű trükk is van, amit iskolai kémiaórán is látni: a jódpróba. Egy 2013-as, a Heritage Science folyóiratban megjelent tanulmányban a szecsuáni Jiange megyei falból vett mintánál a habarcs a jóddal lila színt adott, ami a keményítő jele. A szerves rész a habarcs tömegének 2,7 százalékát tette ki.

Hszian Ming-kori városfala széles falkoronával és bástyákkal
Hszian városfala, ahol kémiai vizsgálat mutatta ki a ragacsos rizses habarcsot. Fotó: Ideophagous / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0

A nagy fal: igen, de nem az egész

Itt jön a pontosítás, amit a látványos címek gyakran kihagynak. A kínai nagy fal nem egyetlen építmény, hanem több évszázad alatt, több dinasztia idején emelt szakaszok sora. A Smithsonian magazin szerint a Csin-kori részek (i. e. 220 körül) főleg döngölt földből készültek. Ezekben rizses habarcsról nincs szó.

Hirdetés

A ragacsos rizs a Ming-dinasztia idején épült, téglából és kőből rakott szakaszokhoz köthető. Ezek a legismertebb részek, a jellegzetes tornyokkal és kapukkal Peking, Tiencsin és Hopej környékén. Zhang Bingjian a Telegraphnak úgy nyilatkozott, hogy a Ming-kori építők ragacsos rizslisztből és oltott mészből keverték a habarcsot. A brit lap beszámolója szerint a kötés olyan erős, hogy sok helyen még a gyom sem tud gyökeret verni a fugákban.

A kínai nagy fal Ming-kori, téglából rakott szakasza őrtornyokkal a hegygerincen
A nagy fal Ming-kori, téglából épült szakasza Jinshanlingnél. Fotó: Mx. Granger / Wikimedia Commons, CC0

A hivatalos, 2012-es kínai felmérés mintegy 21 ezer kilométeresnek mérte a falrendszert, de ebbe a már eltűnt részek is beletartoznak. A téglás Ming-szakaszok ennek csak egy töredékét adják. Aki tehát azt mondja, hogy rizzsel építették a nagy falat, az túloz, aki azt, hogy egyes szakaszait, az a tudomány mai állásánál marad.

Hirdetés

Ma is ezzel restaurálnak

A zhejiangi kutatók nemcsak vizsgálták a régi habarcsot, hanem ki is keverték újra. A tesztek szerint a mész-rizs habarcs fizikai tulajdonságai stabilabbak, mechanikai szilárdsága nagyobb, és jobban illeszkedik a régi falazathoz, mint a sima mészhabarcs. A National Geographic szerint a módszert több műemlék-helyreállításnál már sikerrel használták. Hasonló a története a római beton receptjének: a régi építők tudása ma laboratóriumban kerül elő újra.

A mész egyébként a kertben is régi segítőtárs, a meszes talajjavítás ugyanazon a kalcium-karbonáton alapul, amelyből a rizses habarcs szervetlen váza is áll.

Magyar párhuzam: Déva vára és a mész

Nálunk nem rizs, hanem egy ballada köti össze a habarcsot a falak tartósságával. A Kőmíves Kelemenné szerint tizenkét kőműves akarta felépíteni Déva várát, de „amit raktak délig, leomlott estére”. A legenda szerint a fal csak akkor állt meg, amikor Kelemen feleségének hamvait a mészbe keverték. Ez persze népköltészet, nem építéstechnika, de jól mutatja, mennyire foglalkoztatta a régi embereket, mitől áll meg egy fal.

Kicsiben te is kipróbálhatod a jódpróbát: egy csepp gyógyszertári jód főtt rizsen vagy krumplin sötétkékre, lilásra színeződik. Ugyanez a reakció árulta el a kutatóknak, hogy több száz éves habarcsban ott van még a keményítő. A tudomány néha olyan türelmes, mint a szurokcsepp-kísérlet, amelynek egy cseppjére éveket kell várni.

Forrás: sciencedaily.com

Következő cikkPiros, földönkívülinek tűnő képződmény nőtt a kertben: a szaga még a látványánál is furcsábbElolvasom ›
Hirdetés
Ajánló
Megosztás Facebookon

Ez is érdekelhet