Egy Ming-kori sírnál a munkások buldózerrel próbálkoztak, és a gép nem bírt a fallal. A történetet a National Geographic idézte 2010-ben, és a magyarázat egy egyszerű konyhai alapanyagban rejlett: ragacsos rizsben. Kínában a kőművesek már mintegy 1500 évvel ezelőtt összefőzték a ragacsos rizs levét az oltott mésszel, és ezzel kötötték össze a téglákat. Fontos épületekhez használták: sírokhoz, pagodákhoz, városfalakhoz. Több ilyen építmény ma is áll, és a kutatók szerint a modern buldózereknek és a földrengéseknek is ellenállt.
Mit talált a zhejiangi csapat?
A Zhejiang Egyetem kutatói, Yang Fuwei, Zhang Bingjian és Ma Qinglin 2010-ben az Amerikai Kémiai Társaság folyóiratában, az Accounts of Chemical Research 43. kötetében közölték eredményeiket. Régi habarcsmintákat vizsgáltak kémiai elemzéssel és pásztázó elektronmikroszkóppal.
A habarcs szervetlen része kalcium-karbonát, vagyis megkötött mész. A szerves része amilopektin, egy keményítőfajta, ami a rizsben és más keményítős élelmiszerekben is megtalálható. Az amilopektin szabályozza a mészkristályok növekedését: a kristályok kisebbek maradnak, és sűrűbb, tömörebb szerkezet jön létre, mint a sima mészhabarcsban. A kutatók szerint ez lehetett az egyik első széles körben használt szerves és szervetlen anyagból álló összetett habarcs Kínában, sőt talán a világon.
Mely falakban mutatták ki?
A National Geographic beszámolója három konkrét példát említ: a mintegy 600 éves nankingi városfalat, egy Ming-dinasztia kori sírt (1368-1644) és a nagyjából 800 éves Shouchang hidat Kelet-Kínában. Hszian városfaláról már 2005-ben jelentek meg hírek: az Al Jazeera beszámolója szerint kémiai vizsgálat igazolta, hogy a Ming-kori falat ragacsos rizses habarccsal rakták.
A rizs kimutatásához egyszerű trükk is van, amit iskolai kémiaórán is látni: a jódpróba. Egy 2013-as, a Heritage Science folyóiratban megjelent tanulmányban a szecsuáni Jiange megyei falból vett mintánál a habarcs a jóddal lila színt adott, ami a keményítő jele. A szerves rész a habarcs tömegének 2,7 százalékát tette ki.
A nagy fal: igen, de nem az egész
Itt jön a pontosítás, amit a látványos címek gyakran kihagynak. A kínai nagy fal nem egyetlen építmény, hanem több évszázad alatt, több dinasztia idején emelt szakaszok sora. A Smithsonian magazin szerint a Csin-kori részek (i. e. 220 körül) főleg döngölt földből készültek. Ezekben rizses habarcsról nincs szó.
A ragacsos rizs a Ming-dinasztia idején épült, téglából és kőből rakott szakaszokhoz köthető. Ezek a legismertebb részek, a jellegzetes tornyokkal és kapukkal Peking, Tiencsin és Hopej környékén. Zhang Bingjian a Telegraphnak úgy nyilatkozott, hogy a Ming-kori építők ragacsos rizslisztből és oltott mészből keverték a habarcsot. A brit lap beszámolója szerint a kötés olyan erős, hogy sok helyen még a gyom sem tud gyökeret verni a fugákban.
A hivatalos, 2012-es kínai felmérés mintegy 21 ezer kilométeresnek mérte a falrendszert, de ebbe a már eltűnt részek is beletartoznak. A téglás Ming-szakaszok ennek csak egy töredékét adják. Aki tehát azt mondja, hogy rizzsel építették a nagy falat, az túloz, aki azt, hogy egyes szakaszait, az a tudomány mai állásánál marad.
Ma is ezzel restaurálnak
A zhejiangi kutatók nemcsak vizsgálták a régi habarcsot, hanem ki is keverték újra. A tesztek szerint a mész-rizs habarcs fizikai tulajdonságai stabilabbak, mechanikai szilárdsága nagyobb, és jobban illeszkedik a régi falazathoz, mint a sima mészhabarcs. A National Geographic szerint a módszert több műemlék-helyreállításnál már sikerrel használták. Hasonló a története a római beton receptjének: a régi építők tudása ma laboratóriumban kerül elő újra.
A mész egyébként a kertben is régi segítőtárs, a meszes talajjavítás ugyanazon a kalcium-karbonáton alapul, amelyből a rizses habarcs szervetlen váza is áll.
Kapcsolódó cikkeink
Magyar párhuzam: Déva vára és a mész
Nálunk nem rizs, hanem egy ballada köti össze a habarcsot a falak tartósságával. A Kőmíves Kelemenné szerint tizenkét kőműves akarta felépíteni Déva várát, de „amit raktak délig, leomlott estére”. A legenda szerint a fal csak akkor állt meg, amikor Kelemen feleségének hamvait a mészbe keverték. Ez persze népköltészet, nem építéstechnika, de jól mutatja, mennyire foglalkoztatta a régi embereket, mitől áll meg egy fal.
Kicsiben te is kipróbálhatod a jódpróbát: egy csepp gyógyszertári jód főtt rizsen vagy krumplin sötétkékre, lilásra színeződik. Ugyanez a reakció árulta el a kutatóknak, hogy több száz éves habarcsban ott van még a keményítő. A tudomány néha olyan türelmes, mint a szurokcsepp-kísérlet, amelynek egy cseppjére éveket kell várni.
Forrás: sciencedaily.com
.jpg){kind=link}
